2022. október 17.

Bevezetés és célok:
A COVID-19 járvány az egész világot megrendítette. A vírus rohamos terjedése, a halálozások növekvő száma, a rendelkezésre álló adatok hiánya, a társadalomi és médianyomás komoly kihívás elé állította a döntéshozókat. A kutatásunk célja, hogy bemutassuk miként alkalmazták az egészségügyi technológiaértékelés (HTA) módszereit nemzetközi szinten a COVID-19 világjárvány alatt, amikor a döntéseket egészségügyi, gazdasági és politikai krízishelyzetben kellett meghozni. További célunk volt feltérképezni, hogy melyek azok a COVID-19 járvány alatt használt értékelési módszerek, amelyek alkalmazhatóak egy későbbi egészségügyi krízishelyzet esetén is, illetve melyek voltak a legnagyobb kihívások a pandémiához kapcsolódó egészségügyi technológiák értékelésénél.

Módszerek:
A COVID-19 járvány idején nemzetközileg alkalmazott HTA gyakorlatot célzott irodalomkutatással igyekeztünk felderíteni. A keresést 2021. december 20-án futtattuk le a Medline adatbázisban, majd a találatokat cím és absztrakt, illetve teljes szöveg alapján szűrtük. A keresést angol nyelvű cikkekre korlátoztuk. A szűréshez az alábbi, előre meghatározott kizárási kritériumokat használtuk fel: (1) nem a COVID-19 járványban alkalmazott egészségügyi technológia, (2) nem szól HTA-ról, (3) nem kapcsolódik szorosan a kutatási kérdéshez.

Előzetes eredmények:
A keresőkifejezés lefuttatása 115 bibliográfiai rekordot eredményezett, amelyekből a cím, absztrakt és teljes szövegű szűrést követően 29 publikációt vontunk be véglegesen az irodalmi áttekintésbe. A bevont cikkek közül 3 szólt általánosságban HTA-ról, 26 pedig konkrét egészségügyi technológiát vizsgált. A vizsgált technológiákat az alábbi kategóriákba osztottuk: diagnosztika (10), preventív intézkedés/védőfelszerelés (7), vakcina (4) és farmakológiai terápia (5). A pandémia alatt alkalmazott HTA nehézségét elsősorban az időhiány, a rendelkezésre álló adatok hiánya, a vírus mutációk eltérő tulajdonságai, társadalmi nyomás és az indirekt költségek komplexitása adták.

Előzetes következtetések:
A kutatás rávilágított, hogy a növekvő társadalmi és médianyomás alatt kevés esetben alkalmaztak teljeskörű HTA-t. A különböző technológiák bevezetésénél elégséges volt a biztonságosságot és minimális hatásosságot igazolni. Ennek következtében azonban sokszor kérdéses egészségnyereséget eredményező és túlárazott technológiák kerültek széleskörben alkalmazásra, mely különösen az alacsonyabb jövedelmű országokat érinthette hátrányosan, ahol a szűkös erőforrások nem hatékony felhasználása egy krízishelyzetben még nagyobb haszonáldozati költségekkel jár. A kutatás rávilágított, hogy egy egészségügyi krízishelyzetben sem szabad figyelmen kívül hagyni a HTA főbb szempontjait, hiszen az elhúzódó pandémia későbbi hullámaiban a korábbi hibás döntések felültérképezése jelentősen erősítette volna a járványkontroll hatékonyságát és a döntésekkel kapcsolatos közbizalmat.

Cél: A tüdőrák hazai előfordulása viszonylag magas, incidenciája hasonló más közép-európai országok átlagához. Ahhoz, hogy a betegek életkilátásait javítani lehessen a legjobb megoldás a korai diagnosztika, melynek egyik fontos eszköze a szűrés. Az elmúlt években egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a szűrés klinikai szempontból eredményes módszere az alacsony dózisú komputertomográfia (LDCT). Ugyanakkor szervezett szűrési programok ezen a területen még korai fázisban vannak. Jelen tanulmány célja, hogy különböző szempontokból bemutassa a népegészségügyi célú szervezett tüdőrák szűrés hazai bevezetőségének lehetőségét és összegezze az ezzel kapcsolatos tudományos bizonyítékokat. 

Módszertan: A tüdőrákszűrésre vonatkozó tudományos szakirodalom alapján az alábbi területeket tekintettük át: 1) klinikai vizsgálatok, amelyben az LDCT technológia hatásosságát vizsgálták; 2) költség-hatékonyságot és költségvetési hatást vizsgáló kutatások; 3) hazai adottságok a szűrési program bevezetésére; 4) hatékony szűrési program implementációjának szervezeti és egyéb kérdései.

Eredmények: A legnagyobb elemszámmal végzett klinikai vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a szűrés 20-24%-kal csökkenti a tüdőrák miatt bekövetkezett halálozást. Fontos megjegyezni a klinika vizsgálatok kapcsán, hogy a célpopuláció egyre fókuszáltabb, a legújabb vizsgálatokban a szűrési vizsgálatok előtt egyéni szintű kockázat-értékelést használnak. A költséghatékonyság országonként és modellenként jelentősen változik, így európai szinten egyértelmű következtetést nehéz levonni. Az európai kutatások szerint a tüdőrák LDCT-vel történő szűrése optimalizált (magas kockázatú) célpopuláció esetén 2 345 EUR (Spanyolország) és 28 784 EUR (Egyesült Királyság) közötti áron képes egy minőségi életévet megmenteni. Az elemzések a felhasznált input adatokon kívül, a modellezés módszertani kérdéseiben is gyakran különböznek, ilyen például a túldiagnosztizálás, az élethossz okozta torzítás („lead time bias”) vagy a mérési torzítás („length bias”) kezelése. A hazai adottságok tekintetében a népegészségügyi célú programoknak több évtizedes hagyománya van, a tüdőrák esetében hazai pilot szűrési program is indult és jelenleg is fut, valamint a költség-hatékonysági és költségvetési hatás hazai vizsgálata is megtörtént. Mindezek az új szűrési modalitás elfogadottságát javíthatják és támogatják a bevezetését. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokon túl fontos szempont az is, hogy egy hatékony szűrőprogram implementációjának kulcs kérdése a logisztikai megvalósítás, amelyhez megfelelő intézményi háttér és monitorozásra alkalmas informatikai rendszer szükséges.

Következtetés: Összességében megállapítható, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok és a hazai környezet alapján a szervezett tüdőrák szűrési program bevezetése jól körülírt feltételek mellett javasolható. Ennek alapja egy átfogó, jól menedzselt szűrési rendszer, amely a korábbi népegészségügyi szűrőprogramok tapasztalatit is figyelembe veszi.

Célkitűzések

Magyarországon az egészség-gazdaságtani elemzések készítését és értékelését az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2021-ben elfogadott szakmai irányelve szabályozza. Alapesetben az elemzés preferált formája a költséghasznossági elemzés, melynek során az egészségnyereséget életminőséggel-korrigált életévben (QALY) mérjük. Az irányelv a kiskorú populációt érintő technológiák értékelése esetén életkornak megfelelő kérdőívek alkalmazását javasolja a hasznosságok mérésére. Ugyanakkor egyetlen gyermek vagy serdülő egészséghasznosság-merésre alkalmas kérdőívhez sem áll rendelkezésre a magyar társadalom preferenciáin alapuló értékkészlet. Jelen kutatásunk célja a 8-15 éves korosztály számára készült háromszintű EQ-5D-Y kérdőív magyar értékkészletének kidolgozása.

Módszerek

Vizsgálatunk az EQ-5D-Y kérdőív értkelésének nemzetközi protokollját (Ramos-Goñi és mtsai 2020) követte. 2021. március és szeptember között a magyar felnőtt (18+) általános populáció körében két keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk. A felmérésekben a felnőtt válaszadók egy elképzelt 10 éves gyermek részére értékeltek EQ-5D-Y egészségi állapotokat két különböző preferenciaértékelési módszerrel. A válaszadók kiválasztása kvótás mintavétellel történt, elsődlegesen korcsoport és nem szerinti keresztkvótákat használva. Az első, online felmérésben 996 válaszadó diszkrét választás módszerével (discrete choice experiment, DCE) 15 elképzelt EQ-5D-Y állapotpárt értékelt. A második felmérésben 200 válaszadó számítógéppel támogatott személyes interjú során 10 EQ-5D-Y egészségi állapotot értékelt összetett időalku (composite time trade-off) módszerrel. Mindkét felmérésben az EuroQol Valuation Technology 2.1 szoftvert használtuk. Az adatgyűjtés során folyamatosan ellenőriztük az adatok minőségét az EuroQol Csoport által kifejlesztett minőségkontroll folyamatot követve. A DCE válaszokat mixed logit modellel elemeztük random korrelált koefficienseket alkalmazva. Az értékkészlet megalkotásához a látens skálán mért DCE hasznosságok QALY skálán mért hasznosságát lineáris regresszióval határoztuk meg az időalkuval mért hasznosságokat használva függő változóként (mapping).

Eredmények

Mindkét minta jó reprezentativitást mutatott; a válaszadók megoszlása korcsoport, nem, földrajzi régió, foglalkoztatottság és családi helyzet tekintetében is jól közelítette a magyar társadalom összetételét. A becsült mixed logit modell konzisztens értékkészletet eredményezett, tehát a kérdőív mind az öt dimenziójában a súlyosabb egészségproblémák nagyobb hasznosság-csökkenéshez vezettek. Az öt EQ-5D-Y dimenzió relatív fontossága csökkenő sorrendben: fájdalom vagy rossz közérzet > nyugtalannak, szomorúnak vagy boldogtalannak érzi magát > mozgékonyság > szokásos tevékenységek végzése > önellátás. Az értékkészlet hasznosságtartománya -0,503-tól 1-ig terjed, ahol -0,503 a legrosszabb egészségi állapot (33333) hasznossága 1 pedig a legjobb egészségi állapot hasznossága (11111). Az értékkészlet alapján a legmagasabb, a teljes egészségtől eltérő becsült hasznossággal az 12111 állapot rendelkezik (0,962). Az EQ-5D-Y kérdőívvel leírható összesen 243 egészségi állapot közül a magyar értékkészlettel 12,8% rendelkezik negatív (halálnál rosszabbra értékelt) hasznossággal.

Következtetések

Kutatásunk során kidolgoztuk az EQ-5D-Y kérdőív hazai értékkészletét, amely az első gyermek- és serdülőkorú populáció számára szánt egészséghasznosság értékkészlet Magyarországon. A kutatással Magyarország bekerült az első 10 EQ-5D-Y értékkészlettel rendelkező ország közé. Más európai országokhoz hasonlóan a magyar társadalom tagjai a fájdalom vagy rossz közérzet dimenziót értékelték a legfontosabbra kiskorúak esetén, tehát ennek elvesztése jár a legnagyobb egészségveszteséggel. Kutatásunk erőssége, hogy módszertanilag konzisztens a 2021-es hazai irányelv által is ajánlott felnőtt EQ-5D-3L és EQ-5D-5L kérdőívek magyar értékkészleteinek kidolgozásával, ugyanaz a kutatócsoport és interjúztatók végezték a kutatást, azonos szoftvert, értékelési protokollt és minőségkontrollt alkalmazva. Eredményeink lehetővé teszik, hogy a gyermek- és serdülőkorú populációt célzó egészségügyi beavatkozások költséghasznossági vizsgálatai során a QALY meghatározása a magyar társadalom preferenciáin alapuljon, ezáltal egészségügyi forrásallokációs döntések előkészítését támogatják.

Kutatás háttere:

A cöliákia egy vékonybélhez kapcsolódó krónikus autoimmun rendellenesség, amelyet a gluténtartalmú gabonák fogyasztása vált ki az erre genetikailag hajlamos betegekben. A cöliákia világszerte a populáció nagyjából 1%-át, Magyarországon pedig körülbelül 100 000 embert érinti tartósan, ezáltal az egyik leggyakoribb élethosszig tartó emésztőrendszeri betegségnek mondható. A cöliákiában szenvedő betegek gyakran tapasztalják a csökkent életminőséget, amely a terápiát jelentő szigorú gluténmentes étrend betartásával javulhat. Az indirekt egészséghasznosságmérési módszerek teljes mértékben nem feltétlenül tükrözik a cöliákiás betegek életminőségét, ezért a cöliákiával összefüggő hipotetikus egészségi állapotok direkt hasznosságmérése jobb eredményeket nyújthat ebben a beteg populációban.

Célkitűzés:

A kutatás célja, hogy felmérje a cöliákiás betegek egészséghasznosságait vizuális analóg skála (angolul visual analog scale: VAS), valamint időalku (angolul time trade-off: TTO) módszerekkel, továbbá megvizsgálja a betegek a fizetési hajlandóságát (angolul willingness to pay: WTP), valamint a gluténmentes diéta lehetséges hatását.

Módszertan:

2020 és 2021 során keresztmetszeti online felmérést végeztünk 312 magyarországi felnőtt cöliákiás beteggel, akiket 30 különböző betegszervezeten és közösségi médiacsoportokon keresztül toboroztunk. A vizsgálatba azon betegek kerültek be, akik (1) 18 évesek vagy annál idősebbek voltak, (2) orvos által diagnosztizált cöliákiájuk volt, (3) beleegyezésüket adták a kutatásba. A betegek többek között kitöltötték a gyomor-bélrendszeri tüneteket értékelő kérdőívet (angolul Gastrointestinal Symptom Rating Scale: GSRS), valamint értékelték a saját egészségi állapotuk mellett három hipotetikus egészségi állapotot VAS, 10 éves TTO és WTP módszerekkel, amelyek a gluténmentes diéta betartásának különbségein alapultak. Többváltozós regressziókat alkalmaztunk annak érdekében, hogy a betegek demográfiai és klinikai jellemzőinek hatását megvizsgáljuk a hasznossági és WTP értékekre.

Eredmények:

A betegek átlagéletkora 36 év volt (18 és 80 év között). A betegek többsége nő volt (70,2%), és többségük (90,4%) legalább egy társbetegségről számolt be a cöliákia mellett. A leggyakoribb társbetegségek az allergia (35,3%), az egyéb ételintolerancia (30,8%) és a refluxbetegség (27,6%) volt. A betegek által értékelt saját egészségi állapot, valamint a három hipotetikus egészségi állapot: "terápiát maximálisan követő beteg állapot”, a „terápiát követő, de diétahibákat ejtő beteg állapot” és a „terápiát nem követő beteg állapot” átlag VAS hasznosság értékei rendre 0,80±0,19, 0,85±0,16, 0,62±0,20 és 0,37±0,26 volt. Az átlag TTO hasznosság értékek pedig rendre 0,90±0,19, 0,91±0,20, 0,87±0,23 és 0,76±0,29 volt. A teljes egészségi állapot elérésére szánt éves átlag összeg (WTP) rendre a következők voltak: 305 126±388 775 Ft, 233 961±361 668 Ft, 311 279±409 912 Ft és 451 711±539 962 Ft. Mind a saját egészségi állapot, mind a hipotetikus egészségi állapotok esetében a TTO hasznosság értékek szignifikánsan magasabbak voltak a VAS értékeihez képest (p<0,001). Az idősebb életkor (a diagnózis felállításakor), a férfi nem, az alacsonyabb jövedelem, a súlyosabb gyomor-bélrendszeri tünetek (GSRS) és a megjelenő társbetegségek alacsonyabb hasznossággal vagy magasabb WTP-értékekkel jártak együtt (p<0,05).

Konklúzió:

Jelen kutatásunkkal alapadatokat szolgáltattunk az egészség-nyereség (angolul quality adjusted life year: QALY) meghatározásához a cöliákiás betegek esetében, továbbá a kérdőívünkben alkalmazott módszertanokkal kiszámított hasznosságok felhasználhatóak a támogatáspolitika fejlesztéséhez. A gluténmentes diéta szigorú betartása jelentős egészségügyi előnyökkel járhat, valamint a diéta szigorú betartása nélküli cöliákiás állapot társadalmi szinten jelentős QALY veszteséget eredményezhet. A tanulmányból származó hasznossági és WTP eredmények fontosak lehetnek a jövőben a szűrési stratégiák, a támogatások és az új alternatív kezelési lehetőségek értékét vizsgáló és összehasonlító gazdasági értékelésekben.

Háttér
A digitális egészségügyi szolgáltatások egyre hangosabban kopogtatnak a hagyományos ellátórendszer kapuján hatékonyabb, gyorsabb, biztonságosabb vagy kényelmesebb ellátás ígéretével kecsegtetve. Bár az egészségügy digitálizációban óriási potenciál rejlik, a klasszikus technológia értékelés esetén evidencia generálásra alkalmazott metódusok önmagukban nem alkalmazhatók egy digitális egészségügyi applikáció vagy webes platform hatékonyságának meghatározására. Számos európai ország próbálkozik olyan átfogó szabályozási környezet létrehozásával, amely társadalombiztosításon keresztül teszi elérhetővé a betegeknek a hatékony és klinikai evidencia alapú digitális egészségügyi szolgáltatásokat. Annak érdekében, hogy a digtális egészségügyi megoldások Magyarországon is széleskörben elérhetővé váljanak, időszerű egy hasonló keretrendszer átgondolása és implementálása. 

Cél
Az előadás a digitális egészségügyi megoldások szabályozásának gyakorlatait hivatott bemutatni az európai régióban, különös tekintettel a digitális egészségügyi megoldások klasszifikációjára, technológiai értékelési gyakorlataira és közfinanszírozásba fogadására. Milyen minőségű és mennyiségű evidencia alapján lehet kijelenteni, hogy egy applikáció (költség)hatékony? A közfinanszírozásba vétel automatikusan jobb beteghozzáférést eredményez? A nemzetközi gyakorlatok áttekintése és hazai környezethez adaptálása elősegíti a magyar digitális egészségügyi szabályozási és szolgáltatási rendszer fejlesztését.

Anyag és módszer
A hazai szakmai közösséget összefogó Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság 2022 márciusában munkacsoportot állított fel a digitális egészségügyi technológiák közfinanszírozásba fogadásának, nemzetközi gyakorlatok, valamint azok hazai implikációinak feltérképezésére. A munkacsoport célzott szakirodalom kutatást végez 1) a digitális egészségügyi szolgáltatások klasszifikációja, 2) a technológia értékelésének gyakorlatai és közfinanszírozásba vételének vonatkozásában, kiemelt tekintettel a digitális egészségügyi megoldások adatbiztonsági aspektusai, valamit azok társadalmi elfogadottságára és ellátórendszerre gyakorolt hatására. A nemzetközi kitekintés alapját azok az országok képzik, amelyek előrehaladottak a digitális egészségügyi megoldások technológia értékelésében és közfinanszírozásba fogadásában, így elsősorban Németország, Franciaország, Belgium, és Nagy-Britannia.

Eredmények
A vizsgált országokban némileg eltérő gyakorlatokat véltünk felfedezni digitális egészségügyi megoldások klasszifikációja és definiálása során, a legtöbb európai ország azonban hasonló kihívásokkal néz szembe evidencia generálás és társadalombiztosítási támogatásba vételt illetően (iteratív fejlesztési cikulsok és interaktív használat megnehezeti az egészségnyereség  mérését, árazási és a „generizációs” kihívások). A német szabályozás a klasszikus esetekben alkalmazott randomizált kontrollált vizsgálat mellett alternatív adatgyűjtést is engedélyez valós életbeli adatgyűjtés, komparatív vizsgálatok formájában, de mindeddig elenyésző számú befogadás történt meg ilyen és hasonló alternatív bizonyítékokra támaszkodva. Attól, hogy egy technológia társadalombiztosítás által finanszírozott, még nem biztos, hogy azt minden esetben receptre is írják. Németországban és Belgiumban is általános szkepticizmus tapasztalható a pozitív egészségállapotra gyakorolt hatásra vonatkozó bizonyítékok minőségével kapcsolatban is, összehasonlítva a gyógyszerek és a magasabb besorolású orvostechnikai eszközöknél elvárt bizonyítékokhoz képest. 

Következtetés
Európában nincs egységes digitális egészségügyi alkalmazásokat szabályozó és finanszírozó rendszer, ezt a kérdéskört a tagországok jelenleg saját hatáskörben oldják meg.  Ugyanakkor a német "DIGA", a francia "DIHA", a belga "mHealth", illetve a brit "DHT" megközelítés – előnyei és hátrányai egyaránt – példaértékű lehet annak meghatározásban, hogy milyen mértékben kell módosítani a befogadási szabályrendszeren ahhoz, hogy az alkalmas legyen a digitális egészségügyi megoldások befogadási eljárásainak lebonyolítására. A téma aktualitását mutatja, hogy 2022 áprilisában egy - az EUnetHTA által vezetett, 10 Európai tagországot felölelő - Európai Munkacsoport jött létre kérdések tisztázásának, valamint egy egységes keretrendszer alapjainak kidolgozása céljából.

Célkitűzés:
Az irodalomban kevés információ érhető el a gyógyszeres adherenciát javító intervenciók technológiaértékelésével és finanszírozásával kapcsolatban. Az ENBALE COST Action keretében végzett EUREcA (“EUropen REimbursement strategies for interventions targeting medication Adherence”) vizsgálat célja, hogy átfogó képet adjon az Európa országaiban jelenleg finanszírozottan elérhető, gyógyszeres adherenciát javító intervenciókról.

Módszertan:
2021 júniusa és júliusa között online, keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztünk az ENABLE COST Action tagjai között Európa 38 országában és Izraelben. A vizsgálati kérdőívet az EUREcA munkacsoport fejlesztette, annak validációja külső szakértők bevonásával történt. Leíró statisztikai elemzés mellett az egy főre jutó GDP és egészségügyi kiadások, illetve a finanszírozottan elérhető, gyógyszeres adherenciát javító intervenciók száma közötti összefüggést is vizsgáltuk.

Eredmények:
39 országból 54 szakértő töltötte ki a kérdőívet. Vizsgálatunk során 9 országban összesen 13 finanszírozottan elérhető, gyógyszeres adherenciát javító intervenciót azonosítottunk: „multi-dose” gyógyszeradagolás (n = 5), gyógyszeralkalmazás áttekintése (n = 4), okos eszköz (n = 2), applikáció (n =1), és beteg edukációs program (n = 1). A medián egy főre jutó GDP szignifikánsan magasabb volt azokban az országokban, ahol elérhető finanszírozott gyógyszeres adherenciát javító intervenció (33888 EUR) összehasonlítva azokkal az országokkal, ahol nincs finanszírozott adherencia program (16620 EUR).

Következtetés:
Eredményeink alapján Európában jelenleg csak kevés gyógyszeres adherenciát javító intervenció érhető el támogatott formában a betegek számára. Az adherenciát javító intervenciók technológiaértékelésére és finanszírozására vonatkozó célzott ajánlások segíthetnék a gyógyszeres adherenciát javító intervencióknak a mindennapi gyakorlatban, támogatott formában történő elterjedését.

Háttér

Jól ismert az egészségügyi ellátások igénybevételében meglevő jelentős területi egyenlőtlenség Magyarországon, amely egyrészt a különböző helyeken élő lakosság eltérő egészségi állapotából és preferenciáiból, másrészt az ellátórendszer eltérő helyi kínálati tényezőiből származik. Célunk az egyenlőtlenség felbontása „páciensszintű” és „helyszintű” tényezőkre annak vizsgálatával, hogy miként változik az ellátórendszer igénybevétele, amikor egy egyén eltérő átlagos igénybevételű járásba költözik. Továbbá vizsgáljuk e felbontás heterogenitását a különböző szocioökonómiai csoportokban, valamint a becsült helyszintű komponens összefüggését a helyi ellátórendszeri kapacitások nagyságával és (kimeneti változóként) a halálozási rátával.

Adatok és módszerek

Elsősorban a KRTK Adatbankjában rendelkezésre álló anonimizált, a magyarországi lakosság felének 2009-2017 közötti munkaerőpiaci és egészségügyi ellátórendszeri adatait tartalmazó paneladatbázist használjuk. Poisson panel regressziós modelleket becsülünk egyéni és helyi (járási) szintű fix hatásokkal, majd a becslési eredmények heterogenitását vizsgáljuk nem, korcsoport és egyéni jövedelem szerint. Végül járási szintű regressziókkal becsüljük a helyszintű és páciensszintű tényezők hatását a különböző okokból bekövetkező halálozásra.

Eredmények

A járási szintű tényezők a járóbeteg-esetszám és -kiadás varianciájának 55-65%-át, a gyógyszerkiadás varianciájának mintegy 30%-át magyarázzák (a fennmaradó rész a különböző helyeken élő páciensek eltérő egészségi állapotából és egyéb tulajdonságaiból adódik), míg a fekvőbeteg-kiadás esetén a járási szintű tényezőknek nincs statisztikailag szignifikáns hatása. A részarányok nem különböznek jelentősen járóbeteg-szakmacsoport szerint. Néhány gyógyszerkategóriát külön vizsgálva legnagyobb járási szintű részaránya az antibiotikum-fogyasztásnak van, ezt követik a pszicholeptikumok és a pszichoanaleptikumok, viszont az antidiabetikumok és vérnyomáscsökkentők esetén a járási részarány nem szignifikáns.

A járási szint részaránya a járóbeteg-ellátás esetén csak mérsékelten különbözik nemek és életkor szerint, de jelentősen eltér szocioökonómiai csoportok szerint mind az aktív korú, mind a nyugdíjaskorú népességben (71-76% az alacsony jövedelmű és 33-54% a magas jövedelmű csoportokban).

A járóbeteg-kiadás járásonként becsült helyszintű komponense pozitív kapcsolatban áll az adott járás és megye járóbeteg-kapacitásával és negatív kapcsolatban a megyei kórházi ágyszámmal, valamint a megyeszékhelytől való távolsággal. Magasabb helyszintű kiadási komponens alacsonyabb összhalálozással, ezen belül alacsonyabb megelőzhető és elkerülhető halálozással jár, a fő halálokokon belül pedig a keringési rendszer betegségeiből adódó halálozásra kifejtett negatív hatás szignifikáns.  

Következtetések

A helyszintű tényezők erősebben befolyásolják az alacsonyabb jövedelmű egyének ellátórendszeri igénybevételét, mint a magasabb jövedelműekét. A járóbeteg-kapacitások magasabb járási szintje csökkenti a halálozást.

Háttér

2020. márciusától a koronavírus-járvány miatt jelentős feladat-átcsoportosítások történtek az egészségügyi ellátórendszerben, ezek mellett a járvány terjedését megfékezni, visszaszorítani hivatott intézkedések vezettettek be. A közfinanszírozásban átlagfinanszírozás került bevezetésre 2020 májustól. 2021-ben hatályba lépett az új orvosi bérrendszer, ugyanezen év márciusától pedig az egészségügyi dolgozók jelentős része számára a korábbi munkavégzésre irányuló jogviszonyt az egészségügyi szolgálati jogviszony váltotta fel. Ennek szabályai jelentős hatást gyakoroltak az orvosok további munkavégzésére, valamint kimondatott a hálapénz tilalma is.

Cél

A közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer teljesítményének vizsgálata és a teljesítményre hatást gyakorló tényezők azonosítása.

Módszer

A közfinanszírozott egészségügyi ellátások naturális teljesítménymutatói alakulásának vizsgálata azon ellátások tekintetében, amelyek teljesítményalapúak és az ellátórendszer egésze szempontjából leginkább meghatározóak (aktív és krónikus fekvőbeteg-ellátás, járóbeteg-ellátás, laborkassza, művesekezelés, otthoni szakápolás, hospice ellátás). A vizsgált teljesítménymutatók: a NEAK (OEP) felé jelentett súlyszámok (aktív fekvőbeteg-ellátás), krónikus ápolási napok (krónikus fekvőbeteg-ellátás), német pontok (járóbeteg-ellátás), esetszámok (művesekezelés, EPO kezelés), vizitszám (otthoni szakápolás), ellátási napok száma (hospice ellátás).

Eredmények

Az aktív fekvőbeteg-ellátás súlyszám-értékben mért teljesítménye 2020. és 2021. évben jelentősen csökkent 2019. évhez képest (-12,6%, -13,7%). Még 2022. I. félévében is 12%-kal kisebb volt a súlyszám-teljesítmény a 2019. I. félévihez képest. A krónikus fekvőbeteg-ellátás a koronavírus-járvány kezdete óta bezuhant: 2020-ban -34%, 2021-ben -51,6% és 2022. I. félévében -47,9% volt a változás a 2019-hez képest. A járóbeteg-ellátás német pontértékben mért teljesítménye is jelentősen csökkent 2020. és 2021. évben a 2019. évhez képest (-17%, -9,4%), de ez - a fekvőbeteg-ellátással ellentétben - 2022. I. félévében viszont már elérte a 2019. I. félévi értéket. A laborkassza esetén is jelentős volt a csökkenés (2020: -32,2%, 2021: -29,4% 2022. I. félév -28,5%) és azóta sem állt vissza. A művesekezelések száma 2020-ban szinte a 2019. évivel megegyező volt, 2021-ben 7 %-os, 2022. I. félévében 9,4 %-os csökkenés volt megfigyelhető 2019. azonos időszakához képest. Az EPO kezeléseknél 2020-ban 3,7 %-os, 2021-ben 8,6%-os, 2022. I. félévében 5,5%-os csökkenés volt tapasztalható. Az otthoni szakápolás és a hospice ellátás esetén tartós csökkenés volt tapasztalható: az otthoni szakápolási vizitek száma 2020-ban 11,2%-kal, 2021-ben 17,2%-kal, 2022. I. félévében 16,7%-kal maradt el 2019-hez képest, míg a hospice ellátásnál ezek az adatok rendre: 2020: 6,9%-os, 2021: 17%-os, 2022. I. félév: 20,3% csökkenést mutattak. További eltérés, hogy a laborkassza már 2020. januárjától csökkenő értéket mutatott, ill. a 2020. szeptemberi adat a járóbeteg-ellátásnál, az aktív fekvőbeteg-ellátásnál és a laborkasszánál kiugró (emelkedett) adat az előző és követő hónapokhoz képest.

Következtetések

A járványügyi intézkedések és kötelező átcsoportosítások (pl. "ágyszám felszabadítás") az ellátórendszer teljesítményének hagyományos értelemben vett teljesítménycsökkenését eredményezték, de ezzel szemben állt a koronavírus-járvánnyal szemben védekező képesség emelkedése (ill. az erre irányuló törekvés). A csökkenések tartósabb fennmaradása (a korlátozások feloldását követő időszakban) a megváltozott ellátás-igénybevételi szokásokat és utakat is előtérbe helyezi. A 2020. szeptemberi kiugró adatok a teljesítményfinanszírozás (ill. az átlagfinanszírozásra átállás) hatására utalhatnak. A krónikus fekvőbeteg-ellátás jelentős és tartós csökkenése egyrészt az egyszeri "ágyfelszabadításra", másrészt a megváltozott viszonyok között a tényleges krónikus kapacitások jelentős csökkenésére, az egészségügyi és szociális szféra között átrendeződésre engedhetnek következtetni. A fekvőbeteg-ellátás megmaradt csökkenése (a járóbeteg-ellátás helyreállása mellett) az új rendszer érdekeltségi viszonyokra gyakorolt hatásaival is összefüggésben állhat.

Bevezetés:
A digitális egészségügyi technológiákkal kapcsolatos kutatások egyik központi kérdése az ún. digitális egészség paradoxon, mely azt a dilemmát vetíti elő, hogy a digitális egészségügy lehetőségeiből éppen azok a társadalmi csoportok maradhatnak ki, akiknek a leginkább szükségük lenne rá. Ez szorosan összefügg a hozzáférés és a hatékonyság kérdésével. A Semmelweis Egyetem Digitális Egészségügyi Kutatócsoportja és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös kutatásában azt igyekszik felmérni, hogy az olyan sérülékeny csoportok és kedvezőtlen szocioökonómiai háttérrel rendelkező társadalmi rétegek, mint a hajléktalanok, egészségügyi hozzáférését és ellátását hogyan javíthatják a digitális technológiák, mint a telemedicina vagy az okostelefon-alapú platformok.

Módszer:
Kvantitatív felmérések (n=98 és n= 662) a telemedicina iránti attitűdökről és a digitális eszközökhöz való hozzáférésről és az internet egészségügyi célú használatáról, valamint egy 12 hetes időtartamban, 6 online vizitből álló telemedicina pilot projekt (n=75, 415 online vizit) monitorozása.

Eredmények:
A hajléktalanpopuláció a hazai referenciacsoporttal megegyező mértékben nyitott a telemedicina használata iránt. Eredményeink azt mutatják, hogy aki általában véve elégedettebb az egészségügyi ellátással az nagyobb nyitottságot mutat a telemedicina irányába. A telemedicina pilot projektben részt vevő hajléktalan kliensek és orvosok is magas elégedettségi szintről számoltak be, míg az online vizitek során az esetek mindössze 7,2%-ában jelentkeztek technikai nehézségek (ezek túlnyomó többsége az audió-, illetve videókapcsolatot érintette). A pilot egyik legfontosabb szakmai eredménye, hogy a vizitek szűk negyedében történt krónikus gyógyszerelést érintő terápiás változtatás az ellátó részéről. Harmadik kutatásunk megmutatta, hogy hajléktalan személyek körében a referenciacsoporthoz képest alacsonyabb, de stabil, jól mérhető digitális eszközhasználat, ezen belül is elsősorban mobiltelefon és okostelefon, valamint egészségügyi célú internethasználat jellemző (34.5% vs. 71%)

Következtetések:
Eredményeink azt mutatják, hogy a hajléktalanpopuláció bekapcsolható a digitális egészségügyi ellátórendszerbe, a megfelelően tervezetett telemedicinális ellátás és az ehhez kapcsolódó, komplex digitális egészségügyi szolgáltatások, megfelelően kiépített ökoszisztéma csökkenthetik az egészségügyi egyenlőtlenségeket. Eredményeink azt mutatják, hogy a hibrid ellátási forma, vagyis a személyes konzultáció, a mozgó orvosi ellátás és az online vizit összehangolása fontos előrelépés lehet a hajléktalan krónikus betegek ellátásában, a hozzáférési nehézségek csökkentésében, és a folyamatos elérhetőség, valamint a hosszú távú orvosi kontroll biztosításában

Előzmény:

A Point of Care Teszteket az alábbiak szerint definiálhatjuk: a POCT a háziorvosi praxisban a klinikai döntéshozatalt támogató labor teszt, amelyet a páciens testéből vett mintán, vagy váladékon végez el a háziorvosi személyzet képzett tagja végez, a konzultáció során vagy azt követően, hogy segítse a beteget és az orvost a legmegfelelőbb klinikai döntés meghozatalában és a terápia folytatásában. A POC teszteknek a hagyományos laboratóriumi megoldásokkal szembeni legnagyobb előnye a gyorsaság, a beteg és tesztet végző szempontjából is egyszerű mintavétel, melynek szállítására sincs szükség, az eredmény jellemzően 5-15 perc alatt rendelkezésre áll. 2020. évben a HAOSZ által készített felmérés szerint a POCT készülékek hazánkban jelenleg már több száz háziorvosnál vannak használatban, de nem képezik hálózat részét. Jelenleg nem biztosított ezeknek a helyi méréseknek a rendszerszerű validálása, nem készül róluk teljesítményjelentés a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) felé, és nincs is direkt biztosítói finanszírozásuk.

Módszertan:

A PUBMED adatbázis alapján ún. scopeing review elkészítése a kiválasztott hat féle POCT-ra vonatkozóan, mint a CRP, INR, D-dimer, HbA1c, Troponin-T, NT proBNP mérések. A kereső szavak: POCT & Primary Care & hatékonyság vagy költség vagy költség-hatékonyság. Hazai költségfelmérés készítése háziorvosi szakrendelőkben, egyszerűsített költségvetési hatáselemzési modell készítése néhány kiemelt POCT esetében. A BIA-ban figyelembe vett kasszák: háziorvosi, labordiagnosztika, betegszállítás - mentés, járóbeteg szakellátás, sürgősségi ellátás (SBO-k finanszírozása) fekvőbeteg szakellátás. A költségvetési hatáselemzéshez a termékek jellemzőit, árát, működtetésük költségét és a NEAK finanszírozási paramétereit használtuk fel.

Eredmény:

Mind a hat vizsgált POC teszt háziorvosi alkalmazása a beállított paraméterek mentén megtakarítást eredményez a hazai egészségügyi ellátórendszer számára, egészségpolitikai szempontból fontos, hogy hozzájárul a háziorvosok definitív ellátási arányának növeléséhez és a kompetenciáik jobb kiaknázásához. A költségvetési hatáselemzésben az 1200 háziorvosi praxisban egy év alatt figyelembevett összesen 858 ezer vizsgálat várhatóan 121,3 ezer SBO eset és 57,7 ezer indokolatlan kórházi felvétel elkerüléséhez járulhat hozzá. Ennél az éves esetszámnál a hziorvosi rendelőkben jelentkező direkt költség 5,4 mrd Ft, ugyanakkor a modell alapján számított teljes éves tiszta megtakarítási hatás 10,97 mrd Ft volt (a POCT eszközök éves amortizációs költségét nem figyelembe véve, amortizációval számolva 10,42 mrd Ft). Emellett elkerülhetők további szakorvosi vizsgálatok és ún nagylaborvizsgálatok. Továbbá csökkenthetők a társadalmi költségek, lakossági terhek (betegek utazási ideje és utazási költsége, időkiesés a munkából, háztartásból).

Diszkusszió:

Ennek ellenére nem mindegyik POCT bizonyul költséghatékonynak, méretgazdaságosnak és klinikai értelemben praktikusnak egy átlagos háziorvosi praxis esetében Magyarországon, emiatt a későbbiekben megfontolandó a háziorvosi praxisközösségi szintű beszerzés POCT eszköz használat. A hatékony alkalmazásuknak számos szervezési, szervezeti kultúra, attitűd vonatkozása is van, mind az alapellátásban dolgozók részéről, mind a helyi lakosság részéről. A költségvetési hatáselemzési modell igen érzékeny a tesztek árára, és a fajlagos (percidőre jutó) bérköltségekre, de kevésbé érzékeny a POCT eszközök egyszeri bekerülési értékére.

Konklúzió:

A nemzetközileg egyre inkább az egészségügyi alapellátásban is elterjedt POCT-oknak megvan a hazai relevanciája is, megfelelően kialakított minőségbiztosítási keretrendszerben közfinanszírozás keretében is javasolt a széles körű alkalmazásuk, mely javíthatja a lakosság hozzáférését ezekhez az alapvető laborvizsgálatokhoz. A POCT költségelemzési és költségvetési hatáselemzési modelljét tovább kell fejleszteni költség-hatékonysági modell irányába, de ehhez szükséges lesz a szélesebb körű hazai alkalmazás tapasztalata és a real-world adatok felhasználása.

A hazánkban igen magas magán-egészségügyi kiadásokról kevés információ áll rendelkezésre. Bár az EESZT-be 2017 óta kerülnek be adatok, az ezekhez való hozzáférés nem megy olajozottan. Ugyanakkor - 2022. január 1-e óta - a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél a magánorvosoknak is kötelezően ellenőrizniük kell a beteg jogviszony-adatait, ha a felírt készítményre tb-támogatást is utalványoznak. Vagyis ez év eleje óta a közfinanszírozó is rendelkezik valamilyen indikátorral a magán-orvosi ellátás volumenére vonatkozóan.

Az előadásban részletezzük a NEAK-nél rendelkezésre álló félévi jogviszony adatokat, amelyek már a COVID járvány során is indikátorként szolgáltak a betegforgalmak naprakész monitorizálásához. A tanulási görbe jól megfigyelhető - a közfinanszírozott rendszerben kezdettől állandó bekérdezési számok mellett a magán-felírási oldalon egyre több ilyen jogviszony ellenőrzés történik. Összességében az első félév során a közfinanszírozott ellátórendszerben kb. nyolcmillió, a magánfinanszírozott rendszer vényfelírási oldalán kb. 370 ezer személy jelent meg. Bemutatjuk, hogy a szokásos elemzési szempontok (kor, nem, lakhely, szakma, esetleg betegség, stb.) alapján milyen jellemzői vannak a közfinanszírozásban, illetve a magánfinanszírozásban megjelenő betegeknek.

A háziorvosok hiánya globális egészségügyi probléma, különösen a vidéki területeken. Ebben a tanulmányban elemezzük a háziorvosok területi elhelyezkedési döntését, és megbecsüljük az anyagi ösztönzők oksági hatását a háziorvosi ellátás biztosítására a rosszul ellátott területeken. Elemzésünk egy magyarországi kvázi kísérleten alapul. 2015 után az a háziorvos részesülhet pénzügyi támogatásban, aki egy legalább egy éve betöltetlen körzet betöltését vállalja. A támogatás mértéke a körzet betöltetlenségi időtartamával nő. Eredményeink arra utalnak, hogy a célzott pénzügyi ösztönzők segíthetnek betölteni a régóta betöltetlen háziorvosi körzeteket, de nem tudják teljesen megszüntetni a háziorvoshiányt. Tanulmányunkban továbbá elemezzük a demográfiai jellemzőknek és az egyéni preferenciáknak a szerepét a háziorvosok területi elhelyezkedési döntésében.

Jelen hazai kutatás a PERISCOPE (Pan-European Response to the ImpactS of COVID-19 and future Pandemics and Epidemics) című Horizon 2020 kutatási projekt keretében valósult meg. A 32 európai intézményt tömörítő kutatási projekt célja, hogy rávilágítson a COVID-19 pandémia széles körű társadalmi-gazdasági hatásaira. A multidiszciplináris konzorcium a pandémia valamennyi vonatkozását (klinikai és járványügyi; társadalmi-gazdasági és politikai; statisztikai és technológiai) vizsgálja. A PERISCOPE projekt egyik kiemelt célja, hogy olyan helyi szinten alkalmazott sikeres gyakorlatokat és megközelítéseket azonosítson, amelyek pán-európai szinten is kiterjeszthetők; valamint iránymutatást dolgozzon ki, hogy fokozzák Európa felkészültségét a jövőbeli hasonló krízisekre és az egészségügy többszintű kormányzásának javasolt reformjaira. Ennek érdekében 10 európai országban készültek esettanulmányok, amelynek során interjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveztek az érdekelt felekkel és szakértőkkel. A projekt keretében zajlott le a magyarországi kutatás is, a járvány megfékezésére hozott intézkedések és hatásaik mélyebb megértésére, a tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésére.

Módszertan: A kutatás során háziorvosokkal, valamint kórházi szakorvosokkal, szakápolókkal, intézményvezetővel készült egyéni interjú. Az alapellátásról szóló interjúalanyok úgy lettek kiválasztva, hogy az ország különböző területei, település típusai megjelenjenek a kutatásban. A szakellátás interjúalanyait az ország különböző területeit képviselő megyei kórházak és egyetemi klinikák közül válogattuk össze. A kutatás része volt továbbá egy fókuszcsoportos interjú komplex krónikus betegséggel küzdő személyekkel. Az interjúk és a fókuszcsoportos interjúk kérdéseit a PERISCOPE projekt által kifejlesztett félig-strukturált interjú vezérvonalak adták, amelyet magyar nyelvre fordítottunk és adaptáltunk. Az interjú kérdések az alábbi főbb területeket érintették a szakellátás és a fókuszcsoportos interjúk terén: főbb kihívások, azonosított problémák a diagnózishoz és ellátáshoz való hozzáférésben, hasznos megvalósított intézkedések, interjúalanyok által alternatív/javasolt intézkedések. Az alapellátás fő témakörei az alábbiak voltak: főbb kihívások, non-COVID ellátás kereslet, kínálati oldala, COVID ellátás kereslet/kínálati oldala, tipikus COVID betegútvonal, protokollok és szabályzatok értékelése, kommunikáció és információ értékelése, levonható tanulságok.

Az interjúk átlagosan 1,5 óra hosszúak voltak, a fókuszcsoport 2 órán át tartott. Az interjúk hanganyagait legépeltük és a PERISCOPE projekt által kidolgozott standard módszertan mentén szövegelemzéssel dolgoztuk fel előre kialakított kódok mentén, hasonlóan a többi résztvevő országhoz.

Eredmények: A kutatás során 6 háziorvossal, 15 kórházi szakorvossal, szakápolóval, intézményvezetővel készült egyéni interjú, valamint 8 krónikus beteggel fókuszcsoportos interjú készítése. Az eredményeket egy háziorvosi jelentés, egy szakellátási jelentés, valamint egy fókuszcsoportos jelentés képezi. A magyar eredmények a többi országban végzett interjúk eredményeivel együtt kerülnek elemzésre a páneurópai jelentés elkészítéséhez. Az interjúk feldolgozása során egyrészt a COVID-19 pandémia okozta ellátási nehézségek és jó megoldások kerültek bemutatásra. Másrészt összegyűjtésre és rendszerezésre kerültek az ajánlások, hogyan lehet jobban felkészülni, és hatékonyabban küzdeni egy hasonlóan súlyos járvánnyal szemben.

Következtetések: A nemzetközi szinten egységesített mélyinterjú vázak és a rögzített hanganyagok szisztematikus feldolgozása az ún labelek, kulcsszavak mentén, lehetővé teszik a 10 országban elkészülő interjúk eredményeinek magas szintű összehasonlíthatóságát (a nyelvi különbségek áthidalását), és a kutatás néhány éven belüli megismétlését annak függvényében, hogy lesz-e hasonló járványügyi helyzet. A módszertani egységesítés mellett a kutatás korai eredményeinek tekinthetjük, hogy igen élesen rávilágít azokra a kérdésekre, amelyben szinte teljes összhang volt, és amelyekben ezzel ellentétben nagyon eltérőek voltak akár a háziorvosi, akár a szakorvosi, vagy intézményvezetői vélemények a COVID-19 járvány elleni központi és helyi intézkedések kapcsán.

Cél:

A kutatás során a prosztatarákkal érintett populáció vonatkozásában a prosztata specifikus antigént (PSA) vizsgáltuk, azon szempontok szerint, hogy hány beteg esetében végezték el a vizsgálatot, hány vizsgálatot végeztek el, milyen időközönként, illetve a vizsgálatok közötti időtartam mennyire felel meg a szakma szabályai szerinti gyakoriságnak a teljes vizsgált időszakra, emellett, hogy van-e különbség a vizsgált évek tekintetében.

Módszertan: 

Az elemzést a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisából határoztuk meg, a vizsgált időszak 2018-2020 között alakult. Az említett betegpopulációról a NEAK által gyűjtött és kezelt, anonimizált betegforgalmi, finanszírozási és adatok állnak rendelkezésre, melyek adatkérés és adatvásárlás útján hozzáférhetők. A betegpopulációt a NEAK négy fő adatbázisa segítségével választottuk ki: a fekvőbeteg-, a járóbeteg- és a vénykiváltási adatbázisból, valamint a célzott terápiára vonatkozó információkat tartalmazó adatbázisból. 

A vizsgált populációba azokat vettük be, akiknél PSA vizsgálatot végeztek. Vizsgáltuk ezen csoporton belül a kezelteket (akik legalább az egyik kritériumnak megfelelnek: legalább egyszer váltottak ki androgén-deprivációs terápiát (ADT); legalább egyszer váltottak ki estramustint vagy metasztatikus kasztráció-rezisztens prosztatarák (mCRPC) specifikus gyógyszert (abiraterone acetata, enzalutamide vagy cabazitaxel); kórházi kezelést kaptak prosztatarák diagnózissal (beleértve kemoterápiát, radioterápiát vagy műtéten estek át), illetve azokat, akik nem részesültek kezelésben.

A kapott értékeket vizualizáltuk MS Office, valamint Infograpia segítségével. A kutatás limitációja, hogy a konkrét PSA értékeket nem tudtuk elemezni, emellett csak a 3 vizsgált év adatát tudtuk bemutatni.

Eredmények:

A vizsgálatba bevont betegek száma, akinél legalább egy PSA vizsgálatot végeztek 38 498 fő. 2018 és 2019-es években a vizsgálatban résztvevő betegek száma nem változott nagyságrendileg, 2020-ban kevesebb betegnél végezték el a vizsgálatot, de nem számottevően, ez a 2018-s érték 97%-át teszi ki. A vizsgálatba bevont betegek közül 24 803 fő (64,4%) részesült kezelésben, 13 695 fő (35,6%) nem. A vizsgált populációt tekintve a PSA vizsgálatok számának medián értéke 6 (minimum: 1, maximum: 60, átlag: 7) a teljes időszak alatt. A kezelésben részesülők alcsoportjánál ez az érték 7 (minimum: 1, maximum: 10, átlag: 8), azok közül, akik nem kaptak kezelést, ez az érték 4 (minimum: 1, maximum: 43, átlag: 5). 3 018 személynek csak 1 PSA vizsgálata volt, ők kizárásra kerültek a PSA vizsgálatok között eltelt idő elemzése során. Annak ellenére, hogy az átlagos PSA vizsgálatok között eltelt idő medián értéke megközelítőleg 4 hónap (kezeltek esetén több, mint 3 hónap, kontrollált betegek esetén több, mint 5 hónap), 1 608 fő esetén találtuk azt, hogy a PSA vizsgálatok között eltelt idő mindegyike 2-4 hónap között alakult. Ez a kezelésben részesülők esetén 1 355 fő, a nem kezeltek esetében 253 fő. A betegek közel kétharmadánál van olyan 2 PSA vizsgálat között eltelt idő, ami 2-4 hónap.

Következtetések:

Alacsony azoknak a betegeknek a száma, akiknél mindig elvégzik a PSA vizsgálatot 2-4 havonta, még a kezelt betegek esetén is.

Cél:
A támogatott gyógyszerpiacra készülő gyártókat és forgalmazókat jelentős kihívások elé állítja a megváltozott költséghatékonysági küszöbérték (2021. november), a folyamatos forint leértékelődés, valamint a támogatott gyógyszerforgalom után fizetett iparági különadó 20-ról 28%-ra növelése. Elemzésünkben azt vizsgáltuk meg, hogy ezen folyamatoknak, milyen hosszúhatású következményei lehetnek az új termékek befogadására, illetve a gyógyszer-innováció megjelenésére Magyarországon.

Módszer:
Egészségpolitikai döntések hatásvizsgálata, társadalombiztosítási támogatási kérelmek publikus adatainak elemzése, saját adatok elemzése.

Eredmény:
A költséghatékonysági küszöbérték teljesítése a korábbi években is sarkalatos pont volt az új készítmények piacra indulásakor, azonban a küszöbérték szigorúbbá válása még jobban nehezíti az új termékek piacra kerülését. Az új készítményeket a nemzetközi referenciaárazás, valamint a gyenge forint/euró árfolyam miatt a launch sequence/kaszkád legelején viszonylag magas forint-áron szeretnék a kérelmezők elindítani és befogadtatni. Azonban a magasabb árszint, magasabba végső ICER eredménymutatókat fog biztosítani, ami egy olyan folyamatot fog elindítani, ami már a legelső pillanattól kezdve az innovatív gyógyszereket egy kényszerpályára kényszeríti. Az irreális elvárások miatt a thresholdnak való megfelelés már sok esetben ab ovo a végső nettó árszinttel történik, szakmailag maximálisan korlátozott betegkörnél, ahol sokkal fontosabbá válik a benchmark termékkel való megfeleltethetőség, mint az adott technológiával elérhető költséghatékonyság. Ezen kezdeti kényszerpályát tovább nehezíti a folyamatosan romló forint/euró árfolyam. Az új termékek életciklusának íve már a kezdetekor jelentősen beszűkül. A kezdeti invesztíció mértékét tovább rontja az időközben 20%-ról 28%-ra emelt gyártói befizetési kötelezettség.

Következtetés:
A rövid-, közép- és hosszútávú tervezhetőség elvesztése a gyártókat/forgalmazókat egy kényszeredett market-access stratégia irányába tereli. A kezdetben agresszívnek tűnő opciók, a valóságban igen szűk betegkört és profitabilitási potenciált hordoznak, ami jelentősen beszűkítik az érdemi tárgyalási lehetőségeket a finanszírozóval szemben.

Cél:

A Magyar Közlöny 2022.06.04-én megjelent 93. számában kihirdették az extraprofit adókról szóló 197/2022. (VI. 4.) Kormányrendeletet, amely alapján a termelői áron 10 000 Ft-nál drágább készítmények esetében 28%-ra emelték a befizetési kötelezettséget.

Elemzésünkben arra kerestük a választ, hogy a +8% pontos gyártói befizetési kötelezettség milyen hatást gyakorol a gyógyszerkassza egyenlegre a 2022. évre vonatkozóan.

Módszer:

A még nem ismert piaci\iparági reakciók hatásán túl számos olyan bizonytalanságot, meglévő szabályozásból következő, de nem, vagy csak részben transzparens hatást lehet figyelembe venni, melyek jelentősen módosíthatják a költségvetés szempontjából végül ténylegesen többletbevételként teljesülő gyártói befizetéseket.

Az iparági becslésen túl az alábbi hatások lehetőségét vizsgáltuk publikus adatok alapján:

•             A 10ezer Ft-nál drágább kiszerelések esetében, ahol alacsonyabb termelői árú kiszerelés is elérhető branden\portfolion belül, elképzelhető forgalom átterelődés az alacsonyabb árú kiszerelésekre

•             A 10ezer Ft-os határon lévő kiszerelések esetében megtakarítási potenciált jelenthet egy esetleg árcsökkentés, tekintettel arra, hogy mivel 10ezer Ft alá csökkentés esetén a +8%-os gyártói befizetési kötelezettséget, illetve, ha az árcsökkentés 10%-nál nagyobb, akkor adott esetben teljes spanyol adó mentességet szerezhetnek a jelenleg hatályos jogszabályok alapján.

Eredmény:

Az adóemelés hatása kiadási többlet egyenleget kb. 13 milliárd Ft-tal, míg a pénzforgalmi egyenleget kb. 6,5 milliárd Ft-tal javítja becslésünk alapján a 2022. évben.

Következtetés:

A kormányzat által megemelt, gyógyszerforgalmazókat érintő extra adó bevezetése, költségvetési szinten minimális bevételfokozó potenciált hordoz. A kommunikációban elhangzott célérték a számításaink alapján nem tűnik realizálhatónak. A kapott eredményeket értékelhetjük az állam részéről kockázatnak, hogy ha az eredeti, és kommunikált célkitűzés szerint 20 milliárd Ft-tal több iparági befizetést várnak az idei évben. Vélhetően a bevételek nem teljesülése esetén sem kell számítani kiegészítő intézkedésekre, mivel a jelenlegi különadó inkább jelzés értékkel bír, amit egy kicsi, de rendkívül profitábilis iparágra rónak ki. Amennyiben ez a kép nem változik meg a gyógyszeriparról, úgy folyamatosan növekvő közterhekre és csökkenő presztízsre lehet számítani, melyek lassan, de csendben teljesen ellehetetlenítik az ágazatot.

Bevezetés:
A halálozás a betegség, illetve a kutatás legerősebb végpontjának minősül, és alapjaiban determinálja az ellátás eredményességének megítélését: hiszen a legfontosabb cél a beteg élettartamának növelése.

Cél:
Ebben a kutatásbanban egyrészt az volt a célunk, hogy heveny hasnyálmirigy-gyuladáson (AP) átesett betegek halálozási adatainak elemzésével felmérésre kerüljön a halálozás, mint végpont jelentőségének mértéke. Emellett a halálozási adatok elemzése szempontjából releváns adatkörök azonosítását is terveztük. A kutatás második részének célja a szükséges adatok az egészségügyi szolgáltatók és  kutatószervezetek számára, a hatályos jogszabályi környezetben való elérhetőségének felkutatása volt

Módszer:
Huszonöt centrumból 2613 beteg került prospektíven bevonásra és utánkövetésre 2012 és 2021 között a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által. A kontrollcsoporthoz a Központi Statisztikai Hivataltól szereztük be az általános népesség adatait. A kutatás második része a hatályos jogszabályok elemzésén alapult.

Eredmények:
Az AP miatti kórházi ellátásra szoruló betegeknél kétszer nagyobb halálozási kockázatot azonosítottunk, mint az általános populációban. Az eredmények azt mutatták, hogy a kórházi bennfekvést követő elbocsátás utáni első éves halálozás kétszer magasabb volt, mint a kórházi halálozás, és a legtöbb esemény az első 90 napos időszakban következik be. Sikerült továbbá olyan társbetegségeket is azonosítani, melyek leggyakrabban fordultak elő az elbocsátást követően elhunyt személyeknél. Ide tartozik például az első 90 napos időszakban a szívelégtelenség és az AP-hez kapcsolódó szepszis, míg a későbbi szakaszban a rák okozta kachexia és egyéb, nem AP-hez kapcsolódó fertőzés.

Következtetés:
A fenti eredményekből megállapítható, hogy AP-t követő bennfekvést követően is kiemelten magas a halálozás, emiatt fontos a betegellátás és tudományos kutatások eredményessége szempontjából is a beteg esetleges halálozásával kapcsolatos adatainak ismerete. Ennek ellenére a jelenlegi jogszabályi környezetben nem történik automatikus adatszolgáltatás a beteget korábban ellátó intézmények számára halálozás esetén. A jogalkotónak szükséges lenne az elhunyt beteget korábban ellátó egészségügyi intézmények részére a halálozással kapcsolatos adatokra vonatkozó automatikus adatszolgáltatást intézményesíteni.